H - 6300 Kalocsa, Obermayer tér 9
Telefon:  (0036)78-600-303  Telefax: (0036)78-461-256  email: titkarsag@ctosz.hu
Nyomtató barát változat
Cukorrépa Termesztők Országos Szövetsége

A cukorrépa integrált növényvédelme

A cukorrépa termesztés közgazdasági helyzete, megítélése, a termesztés lehetoségei és feltételei jelentos mértékben megváltoztak az utóbbi években. A termoterület az elmúlt tizenöt évben a közel 140.000 ha-ról kevesebb, mint felére csökkent. Az idei évben várhatóan 70-75.000 ha lesz a betakarítható terület.

A hazai felhasználás a lakossági fogyasztás és ipar igényeinek csökkenése miatt mérséklodött. A viszonylag drága hazai cukortermelés akadályozza az olcsóbb nádcukor eloállítás és forgalmazás térnyerése miatt egyébként is nehézségekbe ütközo exportot. Ennek ellenére a cukorrépa - a kiemelkedoen magas költségek mellett - ma is a legnagyobb hektáronkénti jövedelem ígéretével termesztheto szántóföldi növények közé tartozik.


Területkiválasztás

A cukorrépa a talaj minoségével, vízháztartásával, tápanyagszolgáltató képességével és az eloveteménnyel szemben leginkább igényes növények közé tartozik. Jó eredménnyel mély termorétegu, morzsalékos, semleges, vagy enyhén lúgos kémhatású talajokon termesztheto. A hideg, nyirkos, mély fekvésu területek, valamint a kötött, vagy túlzottan laza homoktalajok nem kedveznek a cukorrépának. Ezek a termohelyi adottságok nem csak közvetlenül befolyásolják a termést, hanem közvetett módon is, elsosorban a növény kezdeti fejlodésére hatva. A kedvezotlen körülmények között lassan, vontatottan csírázó, kelo cukorrépát a talajjal, vagy a vetomaggal terjedo kórokozók, illetve a talajlakó kártevok – drótférgek, áldrótférgek, pajorok, ezerlábúak - olyan mértékben károsíthatják, hogy az a répa újra vetését teheti szükségessé. A táblák kiválasztásánál célszeru figyelembe venni az úgynevezett területi kvadrátmódszerrel osszel elvégzett kártevo felvételezések eredményeit. Kerülni kell a frissen feltört gyepterületeket, lucernást, vagy a több éve parlagon hagyott táblákat, mert itt a talajlakó kártevok felszaporodhatnak. Lehetoleg ne vessünk cukorrépát a nagy gyommagkészlettel rendelkezo, gyomosodásra hajlamos területekre, különösen akkor, ha eros évelo gyom fertozöttség jellemzo. A vetésforgót úgy kell kialakítani, hogy a répa négy évnél hamarabb ne kerüljön vissza ugyanarra a táblára. A rossz elovetemények közül ki kell emelni a napraforgót, mely a cukorrépában mint „kultúrgyom” súlyos és nehezen megoldható problémát okoz.


Cukorrépa fajták

Általában hatvan-hetven hibrid közül választhatnak a termelok. A nemesítoházak nem csak a cukortermés mennyiségének növelését, hanem a betegség ellenállóság elérését is elsodleges nemesítési célnak tekintik. Ennek eredményeként jelentek meg a rizománia toleráns és cerkospóra rezisztens, illetve kettos ellenállósággal rendelkezo fajták. Az utóbbi években rizoktónia toleráns, valamint lisztharmat rezisztens hibridek is bekerültek az államilag elismert fajták sorába.

A cukorrépa vetomag központilag csávázva, drazsírozva és kalibrálva kerül forgalomba. A drazsírozó anyaghoz adott rovar- és gombaöloszerek a felhasznált hatóanyagtól függoen különbözo ideig terjedo védelmet nyújtanak a fiatal répát károsító rovarok ellen, illetve az egyetlen lehetséges kémiai megoldást jelentik a gyökérfekélyt okozó gombákkal szemben. A modern felszívódó rovarölo szerekkel kezelt mag drágább, de a hatóanyag hosszabb ideig nyújt védelmet a szúró-szívó, rágó kártevokkel szemben.


Gyomszabályozás

A cukorrépa termesztés költségeinek egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – részét a gyomirtás teszi ki. A növény tág térállása és viszonylag lassú kezdeti fejlodése miatt különösen érzékeny a gyomosodásra. Ezért az állomány gyommentesen tartása nagy odafigyelést, szakértelmet és ráfordítást igényel.

A gyomnövények közül ki kell emelni a nyárutói egyéveseket. Ezek legjelentosebb képviseloi a disznóparéj (Amaranthus spp.) és libatop (Chenopodium spp.) fajok, a keserufufélék (Polygonum spp.), a selyemmályva (Abutilon theophrasti), a parlagfu (Ambrosia artemisifolia) a csattanó maszlag (Datura stramonium) és az egynyári szélfu (Mercurialis annua). Az egyéves egyszikuek közül a kakaslábfu (Echinochloa crus-galli), valamint a muhar (Setaria spp.) és ujjasmuhar (Digitaria spp.) fajok jelenhetnek meg tömegesen. Az évelok közül a mezei acat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis) és a fenyércirok (Sorghum halepense) okozzák a legjelentosebb problémát.

A gyomirtás kivitelezése több módon történhet. A hagyományos, csak kézi kapálásra alapozott módszer olyan területeken jöhet számításba, ahol nagy a szabad és megbízható munkaero kapacitás. A módszer elonye, hogy a teljes gyomspektrumra hat és nincs a répára nézve fitotoxikus hatása. A kézi kapálást egy vetés elott (presowing), vagy vetés után, kelés elott elvégzett (preemergens) vegyszeres gyomirtással lehet kombinálni. Az itt alkalmazott széles hatásspektrumú gyomirtók, illetve ezek kombinációi meghosszabbítják a kapálásra rendelkezésre álló idot.

A csak vegyszeres megoldásokat alkalmazó gyomirtási módszereknek több változata ismert. A kelés elott elvégzett kezeléseket kiegészíthetjük a kelés után, állományban végzett (posztemergens) permetezéssel, vagy permetezésekkel. A preemergens módon alkalmazott vegyszerek hatása csak akkor érvényesül kielégítoen, ha a kezelés után 15-20 mm csapadékot kap a terület.

Az utóbbi években – elsosorban külföldi példát követve – terjed a csak állománykezelésre alapozott gyomirtás. A posztemergens permetezéseket osztott formában alkalmazzuk. A szükséges szermennyiséget több részletben juttatjuk ki. A kezelések idopontjának megválasztásánál elsosorban a gyomok fejlettségét kell figyelembe venni. Az elso gyomirtást akkor kell elvégezni, mikor a répa 4-6 leveles, a gyomok 2-4 levelesek. Ezt az állapotot gondos talajelokészítéssel és a vetésido helyes megválasztásával általában biztosítani lehet. Elofordulhat, hogy kedvezotlen idojárási feltételek hatására a répa lassabban kel, míg a gyomok fejlodése már megindul. Ebben az esetben lehetséges a szikleveles répa kezelése. Ilyenkor azonban feltétlenül kérjük szakember tanácsát a kijuttatható hatóanyaggal és a kezelés módjával kapcsolatban. Fontos, hogy a fiatal, kezelt répa egészséges legyen, mechanikai sérülések, rovarrágások ne legyenek a szik-, illetve lombleveleken, mert ezzel csökkentheto a gyomirtószerek perzselo hatásának veszélye. A posztemergens kezelésekre használt hatóanyagoknak a talajon keresztül érvényesülo gyomirtó hatása nincs, vagy nagyon csekély. Ennek következtében – mivel a cukorrépa még nem borítja ilyenkor a területet – újabb gyomosodási hullámra, vagy hullámokra kell számítani. Ez további egy, vagy két kezelés elvégzését teszi szükségessé, melyek 7-14 naponként követik egymást. A permetezések idejét ebben az esetben is a gyomnövények 2-4 leveles állapotához igazítsuk.

A kétsziku gyomok elleni védekezéssel egy menetben – ha ezzel kapcsolatban a gyártónak nincs ellenjavallata - az egysziku gyomok ellen is védekezhetünk. Az itt alkalmazható készítmények alacsonyabb dózisa az egynyári, míg magasabb dózisa az évelo egyszikuek ellen hatásos. Az egyévesek a tenyészidoszak folyamán több hullámban is kelhetnek, ami a kezelések megismétlését teheti szükségessé.

Ha a területen mezei acat (Cirsium arvense), vagy árvakelésu napraforgó fertozéssel kell számolni, az alkalmazható szereket külön, önmagukban kell kijuttatni. A fiatal répa érzékeny ezekre a hatóanyagokra, ezért ha a növény nem érte el a 6-8 leveles állapotot, akkor a kezelést osztott dózissal, két menetben célszeru elvégezni.

A permetezéseknél ügyeljünk arra, hogy a levego homérséklete ne haladja meg a 25 °C-ot, mert ilyenkor a herbicid perzseléseket okozhat a répán.

A jól beállított sorközmuvelo kultivátorral elvégzett kapálás nem csak a gyomirtó hatás, hanem a felso talajréteg tömörödöttségének megszuntetése, a talaj vízháztartásának javítása szempontjából is elonyös. Az elso muveletet a répa 2-4 leveles állapotában a másodikat lombzáródás elott végezzük el.



A növényállomány védelme

A cukorrépa betegségei


A rizománia jelenleg minden hazai cukorrépa termeszto körzetben megtalálható a betegség. A fertozés hatására 60–80 %–kal csökken a termés tömege, csökken a kinyerheto cukor mennyisége.

Rizomániás cukorrépatestA kórokozó a répa nekrotikus érsárgulás vírus (beet necrotic yellow vein virus). Gyors és intenzív elterjedéséért egy, a talajokban gyakori nyálkagomba (Polymyxa betae) felelos. A vírust hordozó kitartóspórák a szél útján, vízzel, vagy a muvelo eszközökre tapadva nagy távolságokra eljutnak, így a gomba nem csak idoben, hanem térben is terjeszti a kórokozót.

A fiatalon fertozodött növény levelei világoszöld, sárga elszínezodést mutatnak, a levéllemez elkeskenyedik, a levélnyél megnyúlik, a lombozat lankad, hervad. Az erek mentén sárga foltosság, majd elhalás látható. Késobb a répatest növekedése leáll. Betakarításkor a fiatalon fertozodött növények gyökértömege 1/3–a, 1/5–e az egészségesekének.

A répatesten intenzív oldalgyökér képzodés, „szakállasodás” indul meg, mely a betegség legjellemzobb tünete. Az újonnan képzodött gyökerek jelentos része barnán elhal. Ennek következtében a répa a talajból az oldalgyökerekre tapadt nagy mennyiségu földdel együtt könnyen kihúzható. A kóros gyökér-képzodés gyakran a répatest nagyobb részén, néha csak a farokrészen jelenik meg. A répatest metszetében az edénynyalábok barnán elszínezodnek.

A kártétel csökkentésének egyik lehetséges módja a nyálkagomba fertozésének megelozése, illetve a fertozés mértékének csökkentése kémiai, agrotechnikai és biológiai módszerekkel. Ezek az eljárások azonban önmagukban, de egymással kombinálva sem adnak kielégíto eredményt. A leghatékonyabb védekezést a rezisztencianemesítés jelentheti.


A kelo, fiatal répát fertozik a gyökérfekély  kórokozói. A csíranövény gyakran a talajfelszín elérése elott elpusztul, így a betegségre csak a tohiány utal. A szikleveles, vagy egy-két lombleveles répa gyökérnyaki része sárgás, majd barnás színu, vizenyos. Száraz idoben cérnaszeruen elvékonyodik, összeszárad, nedves idoben elrothad, a növény elfekszik a talajon és elpusztul. Néha a répa túléli a fertozést, de a gyökérnyak megbetegedése miatt a késobbiekben fejlodésében visszamarad. A 6-8 leveles kornál idosebb répa már nem fertozodik.Gyökérfekély

A betegséget több kórokozó idézheti elo, melyek egy része a talajban (Pythium spp., Aphanomyces laevis, Rhizoctonia solani, Fusarium spp.), másrészük (Fusarium spp., Phoma betae) a vetomagban telel át és fertozi a fiatal cukorrépa növényeket. A Phoma és Fusarium fajok a meleg száraz tavaszok idején okoznak megbetegedéseket. A gyökérfekély azonban gyakrabban a hideg, huvös, csapadékos tavaszok betegsége. A Pythium fajok, az Aphanomyces laevis és a Rhizoctonia solani ilyenkor, a répa számára kedvezotlen körülmények között elhúzódó kelés idején okoz jelentos fertozéseket.

A gyökérfekély elleni védekezés egyik legfontosabb eleme a csávázás, mely mind a vetomaggal terjedo, mind a talajban áttelelo és onnan fertozo gombák ellen hatásos. Elhúzódó kelés esetén ez nem nyújt kielégíto védelmet, ezért biztosítani kell a répa gyors, „robbanásszeru” kelését. Ezt a jól kialakított vetoággyal, az idoben – legalább 6-8 °C, talajhomérsékletnél – a nem túlzottan mélyre történo vetéssel és harmonikus tápanyagellátással segíthetjük elo.


Peronoszpóra fertozés a levélzetenHuvös, csapadékos tavaszon jelentos mértéku fertozéseket és súlyos veszteségeket okozhat a répa-peronoszpóra  kórokozója, a Peronospora farinosa f.sp. betae. Az elso tünetek májusban, júniusban a fiatal, középso, u.n. szívleveleken jelennek meg. Kezdetben világoszöld szabálytalan foltok képzodnek, majd az egész levéllemez elsárgul. A levelek megvastagodnak, hólyagosodnak, szélük lefelé hajlik. A fonákon nagy kiterjedésu szürkésibolyás színu penészbevonat jelenik meg. A levelek 8-10 nap alatt elszáradnak. A fertozött magrépa szára elszárad, a növény nem hoz termést. Meleg, száraz idoben a betegség terjedése leáll.

A megelozo védekezés szempontjából elsodleges fontosságú a magtermo és az ipari répa táblák izolációja. Amennyiben a fertozés mértéke meghaladja a 0,5%-ot, és az idojárás a kórokozó számára kedvezo, szükség lehet kémiai védekezésre. Erre felszívódó hatóanyagú készítményeket használjunk.


A cerkospórás levélragya (Cercospora beticola) a cukorrépa egyik legsúlyosabb betegsége. Erosen fertozöttCerkospórás fertozés állományban a veszteség elérheti az 50%-ot. A kórokozó mérsékelten meleg, csapadékos, párás idoben júniustól, de gyakrabban július-augusztusban fertozi a cukorrépa külso, idosebb leveleit. Sötétbarna, néha vöröses szegélyu, szürkésbarna közepu, 3-5 mm átméroju foltokat okoz. Ezek kezdetben elszórtan jelennek meg a leveleken, de számuk gyorsan gyarapszik. Az erosen fertozött levelek sárgulnak, majd barnán, ráncosan elszáradnak. A lombvesztés tömeges lehet. A növény pótolja az elvesztett levélfelületet. Miközben a répafej megnyúlik, a répatest növekedése lassul, vagy leáll, csökken, vagy megszunik a répatestben a cukor raktározása. A fertozött magrépa levelei és oldalágai leszáradnak. A képzodött gomolyok aprók, értéktelenek, rosszul csíráznak.

A gomba a fertozött növényi maradványokban telel. A védekezés szempontjából ezért fontos ezek mély aláforgatása és a vetésváltás betartása. A csávázás véd a vetomaggal történo terjedéssel szemben. A fajták fogékonyságában jelentos különbségek vannak. Az utóbbi években Cercospora rezisztensnek mondott hibridek jelentek meg. A kémiai védekezést célszeru elorejelzésre alapozni, mellyel a cukorrépa közé, a mélyebb fekvésu párásabb táblarészekre vetett – a C. beticola-ra a répánál fogékonyabb – cékla levelének tüneti vizsgálata alapján a védekezés idopontja pontosan megállapítható. A betegség ellen hatásos készítmények széles skálája áll a termelok rendelkezésére. Ezek jelentos része kontakt és felszívódó hatással is rendelkezik és eredményesen használhatók a többi levélfolt betegség elleni védekezésben is.


A répa lisztharmatot két gomba okozhatja: Erysiphe betae, Microsphaera betae. Hazánkban az elobbi fordul elo gyakrabban, de a két kórokozó által okozott tünetek és a betegség lefolyása megegyezo. A jelenlegi fajtaválaszték és az intenzív termelési technológia mellett a betegség jelentosége megnott.

Mindkét szervezet melegigényes, létrejöttéhez magas páratartalom szükséges. Nyár közepén a leveleken kezdetben leheletfinom, foltszeru, majd egyre gyarapodó és növekvo kiterjedésu micéliumbevonat jelenik meg. Ez kezdetben fehér, majd szürkés árnyalatú, benne alakulnak ki az apró sárga, barna, végül fekete ivaros termotestek. A fertozött levelek, levélrészek leszáradnak.

A gomba elsosorban a fertozött növényi részeken telel. A preventív védekezés szempontjából ebben az esetben is fontos ezek mély aláforgatása. Az elso tünetek megjelenésekor használhatunk kontakt hatású, kéntartalmú készítményeket. Ezt követoen felszívódó, szisztémikus hatóanyagok alkalmazása szükséges. A felhasználható kemikáliák többsége azonos a levélragya elleni védekezésben alkalmazottakkal. A lombvédelemben használt növényvédoszerek hatását a velük egy menetben kijuttatott lombtrágyák fokozzák.



Állati kártevok

A cukorrépát világszerte mintegy négyszáz állatfaj károsítja. A kártétel mértéke és a kártevo együttes faji összetétele évjáratonként és termohelyenként változik. Itt csupán a legjelentosebb, leggyakrabban fellépo kártevoket mutatjuk be.


DrótféregA kelo répát károsító talajlakó kártevok közül a drótférgeknek – a pattanó-bogarak (Agriotes spp.) lárváinak - kártételével találkozunk leggyakrabban. A lárva szinte minden növény föld alatti részén károsíthat. A csírázó cukorrépa gyökerét rágja, ezért a növények kisebb-nagyabb foltokban kipusztulnak. Késobb a répa korona alatti részébe rág be. A károsított növények közelében megtalálhatók a sárga színu lárvák.

A kifejlett rovar kártétele jelentéktelen. A talajban áttelel, majd a párzást követoen a nostény növényzettel borított, nyirkos helyre rakja a tojásait. A fiatal lárvák nem károsítanak, foleg humuszt esznek, a 3. lárvastádiumtól térnek át a növények fogyasztására. Érzékenyek a nedvességre és a homérsékletre. Száraz idoben a talaj mélyebb, nedvesebb rétegeibe vonulnak, 10-12 °C alatt nem károsítanak. Három-négy év után a talajban bábozódnak, áttelelnek, majd elojönnek.

A védekezéseknél elsosorban a területkiválasztással kapcsolatban említetteket kell figyelembe venni. Amennyiben a vetésre kijelölt tábla drótféreggel fertozött, talajfertotlenítést kell alkalmazni. A drazsír anyagban található inszikticid nem nyújt kielégíto védelmet ott, ahol 1 m2-en 5-6, vagy több drótféreg él. A kijuttatásnál figyelembe kell venni, hogy a felhasznált készítmények egy része a répára nézve fitotoxikus.


törpe répabogár
Szintén a fiatal répát veszélyezteti egyes években a törpe répabogár (Atomaria linearis). A kifejlett rovar, az imágó a kártevo. A csíranövény szik alatti szárrészén, a talaj szintjében apró, fekete rágásnyomok látszanak. A növény eltörik, elpusztul. Késobb a leveleken hámozgatás, lyuggatás látszik. A bogár a kétlevelesnél idosebb répában nem okoz kárt. Leginkább humuszos és agyagos talajon károsít.

A répatábla, vagy a táblával szomszédos füves terület talajának felso rétegében telel az imágó. A répa kelése idején jön elo és csoportosan támadja a vetéseket. Nedves idoben a lomb- és szikleveleket támadja, melegben inkább a földhöz közeli szárrészeket

Az egyenletes, gyors kelés biztosításával a kár csökkentheto. A kártevo tápnövényei közé tartozó gyomnövények – libatop- és keserufufélék – irtásával, a répamaradványok gyors leszántásával a tömeges felszaporodás megelozheto. A magra juttatott felszívódó inszekticidek néhány napos védelmet biztosítanak, késobb a répabolha, illetve  a lisztes répabarkó ellen használt készítmények használhatók.


A répabolha a száraz, meleg tavaszokon vontatottan kelo répában okozhat érzékeny veszteségeket. A tenyészo csúcsot gyakran még a talajban lerágja. Ilyenkor a növény ki sem kel. Késobb a szikleveles, 1-2 leveles répán hámozgat, a levelek szélét rágja. Az erosen károsodott növények a fokozott vízveszteség miatt elszáradnak, elpusztulnak. A sérülések miatt a fiatal növényeken a gyomirtó szerek perzseléseket okozhatnak.

RépabolhaA kártevo új nemzedéke június végén, július elején jelenik meg újra. Ilyenkor azonban már nem okoz jelentos veszteséget.

A bogár füves árokpartokon, táblaszéleken telel. Innen márciusban, áprilisban indul felkeresni a kelo répát. Kezdetben ugrálva, majd repülve települ be a répatábla szélére, majd a tábla belso részeire. Ilyenkor nem csak a kártétel nyomait figyelhetjük meg, hanem a meleg idoben a növényen, vagy a talajon ugráló apró imágókat is megtaláljuk. Huvös idoben a rögök közé húzódik, de a károsítást ilyenkor sem szunteti be.

Meleg, száraz tavaszok kedveznek a répabolha elszaporodásának. Ilyenkor, az állomány megfigyelése alapján általában védekezésre van szükség. Enyhébb fertozés esetén elegendo lehet a táblaszegélyek kezelése, de tömeges elofordulásnál elengedhetetlen a teljes tábla kezelése. A talajfertotlenítok és a drazsírozásnál használt felszívódó inszekticidek is bizonyos fokú védelmet nyújtanak a kártevo ellen. A répa gyors kelésének biztosításával a kártétel csökkentheto.


A fiatal répát károsítja a lisztes répabarkó (Cleonus punctiventris) is. A lárva a répa gyökerén táplálkozik. A növény sárgul, elszárad. Az imágó a talajfelszín alatt lerágja a tenyészocsúcsot. Késobb a szikleveleket rágja le, majd az idosebb leveleken végez karéjozó rágást. Az elozo répatábla talajában telelo, majd március végén április elején elobújó szürkés színu imágó kezdetben gyalog, a meleg déli órákban pedig repülve keresi fel tápnövényét.

Az agrotechnikai védekezés fontos eleme az egyenletes és gyors kelés biztosítása. A vetésforgó betartása mellett figyelemmel kell lenni az egymást követo répavetések térbeli izolációjára is. A répabolhához hasonlóan a lisztes répabarkó is meleg, száraz tavaszokon károsít tömegesen. Ilyenkor a répatábla körül árkolásával megakadályozható a kártevo betelepülése. A gyalog vándorló bogarak az árokba szórt inszekticiden áthaladva elpusztulnak. Egyes évjáratokban szükség van az állománykezelés elvégzése is.


Répa fonálféreg életciklusaBár a répa fonálféreg (Heterodera schachtii) fertozés már 10 °C-os talajban bekövetkezik, az elso tüneteket csak júniusban, júliusban jelentkeznek. A répa levele lankad, hervad, eros fertozésnél leszárad. A répatest a fejlodésében visszamarad, az eros oldal- és hajszálgyökér képzodés miatt „szakállas” lesz. Az apró répák a betakarításnál elvesznek.

A fonálféreg a nostény testébol alakuló ciszta formájában telel. A cisztákkal erosen fertozött területekre 5-6 évig ne vessünk répát. A vetésforgóba iktatott rozs, kukorica, lucerna a fonálférgek egyedszámát jelentosen csökkenti, mert a lárvák elojönnek a cisztákból, de elpusztulnak. A fertozött táblákon különös figyelmet kell fordítani a gyomirtásra. A talajfertotlenítés költséges és nem jelent tökéletes megoldást.


fekete répa-levéltetuA cukorrépa minden föld feletti részén, de leginkább a fiatal szívlevelek fonáki részén károsíts a fekete répa-levéltetu (Aphis fabae). A kedvezo feltételek mellett – 20 °C körüli homérséklet, magas páratartalom – gyorsan növekvo kolóniák egyedeinek táplálkozása miatt a levéllemez lefelé besodródik, sárgul, majd elszárad. A magrépán a gomolyok torzulnak. A közvetlen kártétel mellett jelentoségüket növeli, hogy az általuk terjesztett vírusok – répa sárgaság (Beet yellows virus) és répa mozaik vírus (Beet mosaic virus) – 10-20%-os cukortermés csökkenést okozhatnak.

Jól fejlett egyöntetu állományban kisebb a levéltetu kártétel. A répa gyomnövényei közül a disznóparéj és a libatop egyben a fekete répa-levéltetu tápnövénye is. Ezért is fontos ezek irtása. A védekezésre több hatóanyag áll rendelkezésre. A kezeléseket a levéltetvek vírusterjeszto szerepe miatt célszeru elorejelzésre alapozva az elso szárnyas egyedek megjelenésekor elkezdeni.


répa aknázómolyA répa aknázómoly (Scrobipalpa ocellatella) lárvái májustól a leveleken hámozgatnak. Késobb berágják magukat szívlevelekbe, a levélnyélbe és foleg száraz idoszakokban a répafejbe is. A finom szövedékkel átszott szívlevelek elszáradnak, közöttük fekete ürülék látszik. A károsított répa repedezett, a répafejben járatok vannak. A magrépákon a vegetatív és generatív részeket egyaránt károsítják.

A kártevo elleni védekezés a helyes agrotechnikán, az egészséges jól fejlett állomány kialakításán alapul. Betakarítást követoen a fertozött növényi részeket, a répafejet szántsuk alá. Tömeges felszaporodásra az átlagosnál melegebb és szárazabb években kell számítani. Ilyenkor szükség lehet kémiai védekezésre.